Elég nosztalgikus alkat vagyok, így gyakran eszembe jutnak a nagyszüleim, még a táplálkozás kapcsán is. És azt látom, hogy nagyon sokmindenben visszatérünk a régi időkhöz és rájövünk, hogy ők sokmindent milyen jól csináltak.

Az én nagyszüleim egyszerű, dolgos falusi emberek voltak. Nem ettek mű, meg mindenféle adalékanyagoktól hemzsegő ételeket, bár igaz akkor még szerencsére nem is igazán voltak ilyesmik. Azt ettek, amit megtermeltek és amit abból elkészítettek. Voltak állataik - akiket nem tömtek agyon antibiotikumokkal és nem zártak be - így volt tejük, amiből készítettek finomságokat: vajat, sajtokat, tejfölt, túrót. Mindkét nagymamám valami fenséges házi túrót készített, nagyon krémes volt és teljesen más ízű, mint amiket manapság a boltokban lehet kapni. A mai napig nagyon emlékszem arra a képre, hogy a konyhai asztalra fel volt kötve egy textília, abban volt a szinte már kész túró, alatta egy piros vájling – ma már biztos nem így hívnánk – amibe csöpögött a savó.

Mivel volt baromfiudvar is, így mindig volt friss tojás is a háznál. Nem beszélve arról, hogy gyerekként hatalmas élmény volt a tojásokat megkeresni és a tyúkokat etetni.

A lisztet is a helyi malomban őrölték és a kenyeret saját maguk sütötték. Mondanom sem kell, hogy adalékanyag mentesen. Mindig idényjellegű ételeket ettek, télre pedig savanyítottak, ott van például az egészséges savanyú káposzta, amit az én nagymamám mindig egy nagy fahordóban fermentált - bizony a mai divatos egészséges módszerrel, csak akkor nem így hívták -, és az a nagy mennyiség el is fogyott egy tél alatt.

Minden hétvégén készült finom tartalmas húsleves, amihez szintén nagymamám saját maga gyúrta a finomabbnál finomabb tésztákat. Természetesen olyan ízletes levest, senki sem tud készíteni, mint a mamám tudott. Hiába tesszük bele ugyanazokat a hozzávalókat, valahogy mégsem olyan.

Az én diétámban nagyon ajánlott sok húslevest/kocsonyát fogyasztani. Szerintem a régiek ebben is vezetnek. Manapság sokan undorodnak a kocsonyától, túl zsírosnak találják (nyilván a zsíros cafatokat nem kell megenni) pedig a kocsonyánk és a húslevesnek is nagyon magas a kollagén tartalma, aminek a bőrre és az ízületekre van jótékony hatása.

Diétától függetlenül mindig is odafigyeltem, hogy milyen ételek kerülnek az asztalra. És próbálok pár olyan alapelvre odafigyelni, ami régen magától érthető volt.

1. Mivel szeretek sütni – főzni és nagyon kedvelem a háztáji ízeket, ezért az egyik fontos alapszabályom, hogy amit eltudok készíteni házilag, azt ne vásároljam meg a boltokban.
2. 2018 végén Budapestről vidékre költöztünk kertes házba, így kialakítottunk egy konyhakertet, ahol mindenféle finomság terem késő tavasztól kora őszig pl: hagyma, póréhagyma, kelbimbó, paprika, paradicsom, rukkola, saláta, málna, eper, barack, cukkini stb. Azon túl, hogy a sajátunk, 100%-osan állíthatjuk, hogy bio termékeink vannak, hiszen nem permetezünk semmit, mégis minden szépen terem.
3. Amit nem termelünk meg otthon, vagy már elfogyott, próbáljuk helyi ismerősöktől vagy más kistermelőktől megvásárolni. Például én nagyon ritkán veszek boltban tojást, vagy nővéreméktől kapunk boldog tojást – mert nekik nem csak hatalmas kertjük, de még állataik is vannak -, vagy egy helyi nénitől vásároljuk, aki természetesen nem ketrecben tartja a tyúkjait. Amit nem kapunk meg helyi termelőktől, akkor megyek a piacra és amit ott sem kapok meg, azt persze nagy áruházakban vesszük meg.

Ja és még valami eszembe jutott. Igaz nem táplálkozás, mégis köze van hozzá, de szintén a régi idők előnye, hogy nagyszüleink életmódjukkal minimális szemetet termeltek, próbáltak mindnet megenni, amit mégsem sikerült, azt az állatoknak adták, az állatok meg trágyát adtak cserébe. Így a táplálkozási láncba se került annyi műanyag és vegyszer, mint sajnos manapság…. 

Szerintem nagyon kevés az az ember, aki ne szeretné a pizzát. Még az én rosszul evő kisfiam is falatozza, igaz ő csak a margaritát hajlandó megenni, de abból korához képest nagyon sokat. :) 

A szilvesztert nővéreméknél töltöttük, aki férjével egy csodás paraszt házban él, amiben található egy gyönyörűszép igazi búbos kemence is. Ha vendég érkezik hozzájuk, akkor szinte mindig készítenek kemencében sült, természetesen saját készítésű, pizzát. Ami isteni finom és nagyon látványos is, ahogy a hosszú lapáttal bekerül az izzó parazsak elé, majd két perc múlva gyönyörűen meg is sül. Természetesen a tésztát ők gyúrják, a paradicsomszószt nővérem készíti saját bio paradicsomból, és hogy emeljem a gasztro csodát testvérem még sajtokat is készít. Szóval ilyen környezetben tényleg kihívás nekem ez a diéta. :) 

                                                            Az a bizonyos búbos kemence és a pizzám

Természetesen most sem maradt ki a pizza sütés, ami nagy élmény volt a fiamnak, látta, ahogy a levegőben repül a pizza formázás közben, ő kenhette meg magának szósszal, szórt rá rengeteg sajtot, segédkezett a kemencébe helyezésnél és végül elfogyaszthatta a saját készítésű pizzáját. (Négy évesen egy egészet megevett.)

Nővéremék nem élnek gluténmentesen, de kaptam tőlük egy csomag rizslisztet, így kísérleti jelleggel készült egy pizza nekem is. Én nagyon örültem neki, láthatjátok a képen, hogy nagyon jól néz ki. Na jó, közel sem volt olyan finom, mint az eredeti. De hát akkor is ehettem pizzát. Juhhuu. És ez nekem nagyon nagy dolog. :) 

                                       A végeredmény. Egy kis bűnözés: minimális parmezán is került rá....

A tésztán az említett házi paradicsomszósz van, kukorica, gomba, friss koktélparadicsom és egy kis sonka. Az arányokra nem emlékszem, de a tésztához a következőket használtuk: ugye a rizsliszt, víz, olaj, minimális élesztő és egy kis méz. Az internet szerint kellett volna hozzá útifű maghéj, mivel nekünk nem volt, ezért anélkül készült el. Lehet az segített volna az állagán, mert így kicsit ragacsos, ruganyos volt, de engem nem érdekelt, mert pizzázhattam végre. :) 

Köszi Nedu. :) 

Karácsony előtti héten, mikor épp beteg volt a kisfiam, így nem voltam túl nyugodt állapotomban, egyik este a fürdőszobai tükörben teljesen véletlenül észrevettem, hogy sosem látott piros foltok jelentek meg mindkét vállamon. Olyasmi volt, mintha felhorzsoltam volna a bőröm, csak épp a bőr alatt. Ja és nem viszketett, meg semmi ilyesmi csak épp ott voltak, ahol nem kellett volna.

Teljesen megrémültem. Első gondolatom az volt, hogy melanoma. Épp nem rég olvastam egy regényt – Irvin D. Yalom: A Schopenhauer terápia – amiben a főszereplő pszichiáternek bőrrákja volt, így nem csoda, hogy rögtön erre gondoltam. Gyorsan szaladtam is a telefonomért, hogy rákeressek neten, de a melanomát hamar kizártam. Majd beírtam a keresőbe, hogy autoimmun bőrbetegség. Na itt megint mindenféle szörnyűséget találtam, végül úgy ahogy sikerült megnyugtatni magam és ismét beláttam, hogy nem az internet fog rajtam segíteni.

Aztán eszembe jutott, hogy igazából már több, mint 3 hónapja tart a diétám és azóta nem is nézettem meg a TSH-m. Azt gondoltam laikusként, még akár ez is okozhatja ezt a bőrproblémát. Persze titkon nagyon bíztam benne, hogy jobb lesz majd az eredményem.

Még aznap este kértem időpontot magán vérvételre, így hamar lett eredmény és a TSH-m nem csökkent, sőt egy picit nőtt is az érték (aki nem tudná: magas TSH pajzsmirigy alulműködést jelez, alacsony TSH pedig pajzsmirigy túlműködést). Amikor megláttam az értéket: 2,48 sírva fakadtam. Én annyira csalódott voltam, hogy semmi javulás, sőt rosszabb, mint azelőtt. (Korábban 2,08 volt.) Hogy tényleg ezért „szenvedek”, meg éhezek, és mondok le finom dolgokról, hogy aztán semmi javulás… Dühös, csalódott és szomorú voltam. Értelmetlennek gondoltam az egészet. De aztán megint az a bűvös idő megoldotta a dolgot és a csalódottságom elmúlt.

A következő vízválasztó márciusban lesz, mikor letelik a fél év, nagyon – nagyon bízok benne hogy jobb lesz az Anti Tpo-m, ha nem, még nem tudom mit csinálok, de lehet elmegyek egy olasz étterembe. :) 

És szeretnék elmenni egy magán endokrinológushoz is, és vele is egyeztetni, hogy egy szakember mit gondol a diétámról. Csak ez is olyan lutri, mert nagyon nehéz jó orvost találni. És közülük is mindegyiknek úgyis más a véleménye.

Na de vissza a foltokhoz. Mivel a fiam beteg volt, így elmentünk a gyermekorvosunkhoz, aki egy helyszínen rendel a felnőtt orvosokkal. És olyan szerencsém volt, hogy sikerült bejutni a háziorvosomhoz és megmutatni neki a foltokat. Elmeséltem neki, hogy már 3 hónapja elhagytam a glutént, a tejtermékeket és a cukrot az étrendemből. Ő azt mondta, hogy szerinte allergiás vagyok valamire, lehet, hogy a diéta miatt az új ételek, amit eddig nem ettem vagy valamiből esetleg többet fogyasztok, ami allergiás reakciót váltott ki. Csak hát ugye rájönni arra, hogy mi okozhatja, az megint csak lemondásokkal és idővel jár. Így úgy döntöttem, hogy nem foglalkozok vele, nagy baj nincsen. És most 3 hét után a foltok maguktól szépen elkezdtek halványodni és már 90%-ban elmúltak. Épp úgy ahogy jöttek, szépen sunyiban.

Már nem is emlékszem, hogy milyen ok miatt ültem a háziorvosomnál, de előjött a szokásos pajzsmirigy problémám mire az orvos megkérdezte tőlem, hogy cukorbeteg vagyok-e? Hát én erre jól megijedtem és hebegtem habogtam, hogy nem tudok róla, a terhességem során volt utoljára terheléses cukorvizsgálatom. Akkor mondta, hogy nem kell megijednem, de jobb, ha újra elmegyek egy magán laboratóriumba és elvégeztetek egy 3 pontos terheléses cukorvizsgálatot. Azt javasolta, hogy ha már vérvételre megyek jobb, ha utánajárunk annak is, hogy gluténérzékeny vagyok-e.

Ő (háziorvosom) volt egyébként az egyetlen orvos, aki beszélt arról, hogy autoimmun pajzsmirigy betegség esetén elég gyakori, hogy ezek a betegségek együtt járnak mindez egy magánorvosnak sem jutott eszébe. Egyébként nem voltak tüneteim, semmi furcsaságot nem éreztem magamon. 

Aztán a laboreredmény igazolta is az egyiket, ugyanis a háziorvosom kezdődő inzulinrezisztenciát állapított meg. Laikusként nem értettem, mert mikor én ránéztem a leletre azt hittem nincs semmi bajom, de az orvosom elmagyarázta mi a gond. A vizsgálat során 3-szor vettek tőlem vért. Ezért hívják 3 pontos terheléses cukorvizsgálatnak.

1. Az első az éhgyomri vérvétel, az úgynevezett 0. perces. Utána meg kell inni egy pohár erre a célra szánt jó cukros vizet (szerintem szörnyű). Ez maga a terhelés. Utána pedig azt vizsgálják, hogy az elfogyasztott cukormennyiség milyen mértékben emeli meg a vércukorszintet és ez mennyire emeli meg az inzulinszintet.
2. A cukros lötty elfogyasztása után 1 óra múlva ismét vért vesznek, ilyenkor normális hogy megemelkedik a vércukorszint, persze nem mindegy, hogy milyen mértékben. Nekem is nyilván emelkedett volt ez az érték.
3. Aztán 2 óra múlva ismét van vérvétel (ez a harmadik), itt jó esetben már csökkenni kéne az értékeknek. Nekem ez nem csökkent, hanem még tovább nőtt. És ez volt az, amiből arra lehet következtetni, hogy valami nem oké. (A fotón láthatjátok, hogy az „Inzulin 120 perc” nevű értékem magasabb lett, mint az „Inzulin 60 perc”-es.)

2018-as eredményeim:

Tehát a vérvétel eredménye: kezdődő inzulinrezisztencia és negatív gluténérzékenység. 

A háziorvosom azt javasolta, hogy hagyjam el az étrendemből a cukrot és a fehér lisztes ételeket. Mozogjak minden nap legalább fél órát, ami lehet séta is. Délután már csak húst és zöldségeket egyeket. Ha ezeket betartom, jó esettel javulást fogunk látni.

Én először nem igazán vettem komolyan a dolgot, aztán amikor a nőgyógyászom is szigorúan megerősítette, hogy ha jót akarok magamnak, akkor ezt a diétát vagy komolyan csinálom vagy sehogy, akkor a komolyság mellett döntöttem.

Így történt, hogy kiiktattam az életemből a cukrot, ami igazából nem is volt nehéz. Én sose voltam egy csokievő típus, a cukros üdítőket sose szerettem inkább falatoztam túró rudit (ami szintén cukros) vagy jó finom házi sütiket, de azt sem túl gyakran. A túró rudiról lemondtam (de azért még most is néha megszagolgatom, ha a fiam eszik) :), a házi sütiket pedig továbbra is elkészítettem csak cukor helyett eritritet vagy eritrit-stevia keveréket használtam. És akkor nagyon örültem, hogy a glutént nem kellett kiiktatni az életemből, így a cukor elhagyása tényleg nem volt nehéz.

De a kenyér féleségekről akkor még nem mondtam le. (Most már ugye glutént sem eszek és gluténmentes kenyeret is csak ritkán fogyasztok.) Nekem egy jó szendvics mindig hozzátartozott a reggelimhez. Ha nem ettem, akkor mindig nagyon kívántam valami szénhidrátot, és az lett a nap vége, hogy vettem egy péksütit valahol…. Annyit mégis változtattam, hogy jó minőségű rozskenyeret vettem a fehér helyett és próbáltam olyat, ami kovásszal készül és a szendvicseimet mindig megpakoltam jó sok zöldséggel.

A cukor kiiktatása után egy évvel, tehát ez év nyarán újra elmentem terheléses cukorvizsgálatra, hogy megnézzem, használt-e a diéta. És képzeljétek bevált. Jupiii. Teljesen jók lettek az eredményeim. Ti is láthatjátok a képeken, hogy mennyivel jobbak az eredmények a korábbihoz képest.

2019-es eredményeim: 

Nyilván én ennek az egésznek nagyon-nagyon örültem. És igazából ez volt az, ami megerősített és igazolta, hogy igen is van értelme és eredménye a diétáknak. És milyen jó, hogy a háziorvosom felvette ezt a kérdést, ellenben a magán endokrinológussal... Ha efelett mindenki átsiklik és én ugyanúgy táplálkozom, mint korábban, akkor lehet hogy pár év múlva cukorbeteg lettem volna, de szerencsére nem így lett.

Amikor eljött az a pont az életemben, hogy nem csak a cukrot, hanem a glutént és a tejet is jobb, ha kerülöm, akkor már nem volt olyan nehéz, mert előttem van a saját pozitív példám, hogy tényleg nem mindegy hogy mit eszünk és igen is van eredménye a változtatásnak. 

A történet megint csak évekkel korábbra nyúlik vissza, mikor 2016 tavasza környékén – a kisfiam születése után kb. fél évvel később – a bal kezem gyűrűs ujján piros folt jelent meg, ami nagyon viszketett. Persze rögtön pánikba estem, hogy a gyermekem elkaphat valami bőrbetegséget. Mivel akkor még elég gyakran jártunk gyerekorvoshoz, ő megnyugtatott, hogy ne aggódjak, a kisfiamra ez nem jelent veszélyt. Aztán sikertelenül kísérleteztem mindenféle krémekkel, miközben vártam, hogy bejussak a bőrgyógyászhoz. Azt hiszem 2 hónapos várakozási idő után jártam sikerrel.

Aztán a szakorvos annyit mondott, mivel anya lettem többet érintkezik a kezem vegyszerekkel - ??? – és ez lehet a bőrprobléma oka, így felírt egy szteroidos krémet és azt javasolta, hogy használjak gumikesztyűt mosogatáshoz. Én akkor még azt hittem, hogy igaza lehet és megfogadtam a tanácsát. A krém a maga módján segített is, de ha nem kentem vele a kezem egy – két nap után újra kiújult a piros folt és nagyon kellemetlen volt, mert továbbra is erősen viszketett. A gumikesztyű pozitív hatásai nálam nem jelentkeztek.

Már nem emlékszem pontosan, de 1-2 év után újra elmenetem szakorvoshoz, de most már egy másik bőrgyógyászhoz, mert kezdett aggasztani, hogy igazából évek óta kenem a kezem szteroidos krémmel, ami a tünetet kezeli ugyan, de a problémát nem oldja meg. Én meg közben mérgezem magam a szteroidokkal… Ekkor már nem hittem az előző orvosnak, hogy a vegyszerek miatt lenne ez az egész.

De nem tudtam mit tenni, mert tényleg nem használt semmi, és ha nem kentem a kezem a krémmel (merthogy volt ilyen kísérletem) akkor nagyon csúnyán elvakartam a foltot, és még rosszabb lett a helyzet.

Szóval ez az újabb orvos kicsit többet mondott, mint az előző. Szerinte gyulladás van a szervezetemben és azt javasolta, hogy végeztessem el az általa javasolt gócvizsgálatokat. De azért felírt antibiotikumot (amit nem vettem be, mert józan ésszel úgy sejtettem, hogy nem fog segíteni), és tőle is kaptam egy szteroidos krémet.

Az ajánlott gócvizsgálatokat végig jártam: nőgyógyászat, fogorvos, gasztroenterológia, fül orr gégészet, hasi ultrahang, labor vizsgálatok. Gócot azonban sehol nem találtak…

Aztán ez év elején, nagyon ronda lett az ujjam, ilyen sárgás hólyag jelent meg rajta. Nagyon megijedtem. Így sürgős esetként bejutottam várakozási idő nélkül bőrgyógyászhoz, ugyanahhoz a hölgyhöz, akinél másodszor jártam. Megint ugyanazt mondta. És ugyanazokat írta fel. Viszont én már sejtettem, hogy ezeknek a dolgoknak köze lehet a táplálkozáshoz, hiszen elvileg semmi bajom, közben meg a bőröm jelzi, hogy valami nem oké. Megkérdeztem az orvost, hogy szerinte nem lehet-e az az ok, hogy valamilyen ételre esetleg allergiás vagyok? Esetleg gluténérzékeny vagyok? Azt mondta, szerinte ilyen jellegű problémám biztos, hogy nincsen.

Mivel ez a sárga hólyag nagyon zavart, ezért elmentem egy magán bőrgyógyászhoz is, aki semmivel nem mondott többet, mint az előző. Tőle is rákérdeztem, hogy javasolja-e, hogy változtassak az étkezésemen? De ő sem látott ilyen jellegű problémát. Ja és ő még egy allergia gyógyszert is felírt. Gondoltam, hogy ezt sincs értelme kiváltanom. Végül a hólyag magától elmúlt, mindenféle gyógyszerek nélkül… Azóta szerencsére nem jelentkezett.

Nyilván a probléma megjelenésekor még nem sejtettem, de most már biztos vagyok benne, hogy ez is összefüggésben van az alapbetegségemmel és tényleg gyulladás okozza a problémát, ahogy az egyik bőrgyógyász is gondolta. Csakhogy ezt antibiotikummal és szteroidos krémmel nem lehet megszüntetni.

A bőrpír és a viszketés még mindig fenn áll, bár szerintem már jobb a helyzet. Szteroidos krémmel átlagosan 3 naponta kenem. Nagyon bízok abban, hogy pár hét múlva elhagyhatom ezt a krémet is, és a táplálkozás változás első látható pozitív jele lesz, hogy elmúlik ez a fajta bőrprobléma. Ha így lesz rögtön megírom. :) 

Már csak egy nap és két hónapja tartom a diétám. Juhhúú. És ennek örömére megírtam a 3. blog bejegyzésem. Úgy tűnik a diétázásban jobb vagyok, mint a blogolásban. :) 

Őszinte leszek, még mindig nagyon gyakran megkívánom a fini péksütiket. Mivel ingázó - dolgozó anya vagyok, így minden nap Kelenföldre érkezik a vonatom és értelemszerűen onnan is utazok haza. És mindig megcsapja az orrom a Fornetti, Lipóti pékség és pizza szeletek illatának a keveréke. Tudom, tudom a legegészségtelenebb dolgok, de régen azért előfordult, hogy vásárolgattam ott, de olcsó pizza szeletet azért korábban sem vettem soha. A félelmem mindig győzött az ismeretlen alapanyagok miatt.

Most már nem vehetek ilyen dolgokat és tudom, hogy ezt nem kell sajnálnom, mert semmi értékes tápanyag nincs bennük, sőt csak is ellenségesek. :) De azért néha úgy megennék egy jó kis pogácsát, vagy pizzás csigát….

Igazából oda szeretnék kilyukadni, hogy nagy reményem volt a minden mentes pékségekben, mert ott volt az esély, hogy azért néha - és tényleg néha, mert nem lehet gyakran paleos liszteket sem ennem – ehetek egy kis finomságot.

Elég hamar rájöttem, hogy annyira nem leszek gyakori vendég ezeken a helyeken, mint gondoltam. Sőt inkább kerülöm őket.

Egyrészről, mert nagyon drága, és annak ellenére, hogy úgy hirdetik sokan magukat, hogy olyan, mint a normál pékáru, köze sincs hozzá. Ergo nem is finom.

A másik, hogy nem tudom, pontosan mi van benne. Egyszer vásároltam egy gluténmentes csomagolt kenyeret és csak ámuldoztam, hogy mennyi minden fölösleges és nem épp egészséges adalékanyag meg mindenféle furcsaság van benne.

Ezért a megoldás egyszerű: ha ilyen dolgokat szeretnék enni, akkor jobb és költséghatékonyabb, ha magam elkészítem. Rendszeresen sütök paleo kenyereket, ami igaz, hogy nem olyan puha, mint a bolti, de legalább 20 összetevő helyett csak 4-5 van benne. És itt fontos hozzátennem, hogy nem eszek minden nap kenyeret. De azért heti egyszer – kétszer muszáj ennem, mert nagyon szeretem és erről nem tudok és nem is szeretnék lemondani. A paleo sütikkel még kísérletezek, van olyan recept, amit biztos, hogy nem sütök újra, és van, amit néha jó elkészíteni. Ha időm engedi, akkor erről is megosztom a tapasztalataimat. De inkább nem ígérek semmit, mert első a gyermekem, második, hogy legyen mit ennünk (sokkal többet főzök a diétám miatt, de majd erről is tervezek írni), aztán takarítani is kell, ja és dolgozni is járok és természetesen van egy férjem is, kirándulni is szoktunk és nem ártana valami énidőféleség sem. És én még blogot is szeretnék írni…

Ha a kezdetekre gondolok, akkor 2015 januárjáig kell visszamennem, amikor is a hónap végén a terhességi teszten két csík jelent meg, ami ugye mindenki tudja mit jelent: babát vártam. :) (Csak zárójelben jegyezném meg - merthogy pajzsmirigy alulműködésnél ez fontos információ - szinte az első próbálkozásra össze is jött a baba.)

A babavárás során szerencsére mindenféle kötelező vizsgálatokra küldik az anyukákat, így derült ki egy vérvétel során, hogy kissé magas a TSH-m. Az egészben az volt a vicces, hogy a védőnőm hívta fel rá a figyelmet, a nőgyógyászom átsiklott felette, merthogy nem volt sokkal magasabb a normál értéknél. Úgyhogy ezer hála a védőnőnek.

Aztán jött a kétségbeesett keresgélés a neten, hogy akkor ez most mit is jelent és persze, hogyan hat a babára. Egy két cikk után úgy döntöttem, jobb, ha nem az internetről gyűjtök információkat, mert csak még jobban megijedek, ami pedig nem tesz jót a babának és az nekem sem.

Első lépés az volt, hogy eljussak egy endokrinológushoz. Természetesen a közfinanszírozott egészségügyben 2 hónapot kellett volna várnom, hogy megvizsgáljon egy szakember. Emlékszem milyen megalázó volt, mikor magyarázkodtam, hogy de hát értsék meg kismama vagyok, ebben az állapotban nem várhatunk hónapokat. De mindez a doktor urat sajnos nem érdekelte…

Így hát azonnal kértem időpontot magánorvoshoz. Aki megnyugtatott, hogy nincsen nagy baj és hogy ez egy hálás betegség, merthogy a TSH szintemből tudják nézni milyen az állapotom és ahhoz igazítják majd a gyógyszerszedés mértékét. Sokkal többet tőle sem tudtam meg…

25 mg Letroxal kezdtem és a terhesség alatt rendszeresen nézték a TSH-t, illetve egyszer megnézték az AntiTPO szintemet ez akkor 70 volt. (Ma ujjonganék örömömben, ha ennyi lenne.)

A babavárós 9 hónap gyorsan elrepült és egy hosszú, de annál csodálatosabb szülés után kibújt a pocakomból a kisfiam. Mivel már a terhesség során tudtuk, hogy pajzsmirigy beteg vagyok, ezért ilyenkor az újszülötteknek is megnézik, hogy rendben van-e a pajzsmirigyük (vérből). Szerencsére nála az is rendben volt.

 És minden jól alakult sikerült szoptatnom is és tovább szedtem a Letroxot. Folyt köv.

Sziasztok!

Judit vagyok. Anya, feleség, barát, testvér, dolgozó nő.

2015-ben a terhességem során derült ki, hogy pajzsmirigy alulműködésem van. Azóta az AntiTPO szintem az egekbe szökött. De én úgy döntöttem, hogy szembe szállok vele. Mégpedig úgy, hogy radikálisan változtatni fogok az étkezési szokásaimon. Első körben kiiktatom a glutént, a tejtermékeket és a cukrot az étrendemből. Tudom nem lesz könnyű, de nagyon elszántnak érzem magam.

Miért is írok erről blogot?

Először is nagyon szeretek enni. Szeretek sütni – főzni. Szeretem a magyaros ételeket. Szeretek recepteket gyűjteni és a mai divatos főzős videókat nézegetni. Ja és egy „kajacentrikus” családban nőttem fel, ahol az ebéd után nem sokkal mindig megkérdezte valaki: Mi lesz a vacsora?

Két éve nem gondoltam volna, hogy ilyen fajta változásra/változtatásra képes leszek/vagyok. Hogyha ezután bemegyek egy olasz étterembe vagy szerencsés esetben Olaszországban járok, akkor nem ehetek meg egy jó olasz ételt: pizzát, gnocchit…. Persze helyette ehetek egy jó salátát. Hát valahogy nekem ez a csere annyira nem tetszik, de belevágtam és elszánt vagyok.

Belevágtam, mert szeretnék második babát, mert szeretném, ha a vitiligom (fehér foltok a bőrömön) eltűnne és mert nem szeretnék 10 év múlva cukorbeteg, pikkelysömörös és egyéb beteg lenni. És ugye bár tartja a mondás: „Az vagy, amit megeszel.”