Már nem is emlékszem, hogy milyen ok miatt ültem a háziorvosomnál, de előjött a szokásos pajzsmirigy problémám mire az orvos megkérdezte tőlem, hogy cukorbeteg vagyok-e? Hát én erre jól megijedtem és hebegtem habogtam, hogy nem tudok róla, a terhességem során volt utoljára terheléses cukorvizsgálatom. Akkor mondta, hogy nem kell megijednem, de jobb, ha újra elmegyek egy magán laboratóriumba és elvégeztetek egy 3 pontos terheléses cukorvizsgálatot. Azt javasolta, hogy ha már vérvételre megyek jobb, ha utánajárunk annak is, hogy gluténérzékeny vagyok-e.

Ő (háziorvosom) volt egyébként az egyetlen orvos, aki beszélt arról, hogy autoimmun pajzsmirigy betegség esetén elég gyakori, hogy ezek a betegségek együtt járnak mindez egy magánorvosnak sem jutott eszébe. Egyébként nem voltak tüneteim, semmi furcsaságot nem éreztem magamon. 

Aztán a laboreredmény igazolta is az egyiket, ugyanis a háziorvosom kezdődő inzulinrezisztenciát állapított meg. Laikusként nem értettem, mert mikor én ránéztem a leletre azt hittem nincs semmi bajom, de az orvosom elmagyarázta mi a gond. A vizsgálat során 3-szor vettek tőlem vért. Ezért hívják 3 pontos terheléses cukorvizsgálatnak.

1. Az első az éhgyomri vérvétel, az úgynevezett 0. perces. Utána meg kell inni egy pohár erre a célra szánt jó cukros vizet (szerintem szörnyű). Ez maga a terhelés. Utána pedig azt vizsgálják, hogy az elfogyasztott cukormennyiség milyen mértékben emeli meg a vércukorszintet és ez mennyire emeli meg az inzulinszintet.
2. A cukros lötty elfogyasztása után 1 óra múlva ismét vért vesznek, ilyenkor normális hogy megemelkedik a vércukorszint, persze nem mindegy, hogy milyen mértékben. Nekem is nyilván emelkedett volt ez az érték.
3. Aztán 2 óra múlva ismét van vérvétel (ez a harmadik), itt jó esetben már csökkenni kéne az értékeknek. Nekem ez nem csökkent, hanem még tovább nőtt. És ez volt az, amiből arra lehet következtetni, hogy valami nem oké. (A fotón láthatjátok, hogy az „Inzulin 120 perc” nevű értékem magasabb lett, mint az „Inzulin 60 perc”-es.)

2018-as eredményeim:

Tehát a vérvétel eredménye: kezdődő inzulinrezisztencia és negatív gluténérzékenység. 

A háziorvosom azt javasolta, hogy hagyjam el az étrendemből a cukrot és a fehér lisztes ételeket. Mozogjak minden nap legalább fél órát, ami lehet séta is. Délután már csak húst és zöldségeket egyeket. Ha ezeket betartom, jó esettel javulást fogunk látni.

Én először nem igazán vettem komolyan a dolgot, aztán amikor a nőgyógyászom is szigorúan megerősítette, hogy ha jót akarok magamnak, akkor ezt a diétát vagy komolyan csinálom vagy sehogy, akkor a komolyság mellett döntöttem.

Így történt, hogy kiiktattam az életemből a cukrot, ami igazából nem is volt nehéz. Én sose voltam egy csokievő típus, a cukros üdítőket sose szerettem inkább falatoztam túró rudit (ami szintén cukros) vagy jó finom házi sütiket, de azt sem túl gyakran. A túró rudiról lemondtam (de azért még most is néha megszagolgatom, ha a fiam eszik) :), a házi sütiket pedig továbbra is elkészítettem csak cukor helyett eritritet vagy eritrit-stevia keveréket használtam. És akkor nagyon örültem, hogy a glutént nem kellett kiiktatni az életemből, így a cukor elhagyása tényleg nem volt nehéz.

De a kenyér féleségekről akkor még nem mondtam le. (Most már ugye glutént sem eszek és gluténmentes kenyeret is csak ritkán fogyasztok.) Nekem egy jó szendvics mindig hozzátartozott a reggelimhez. Ha nem ettem, akkor mindig nagyon kívántam valami szénhidrátot, és az lett a nap vége, hogy vettem egy péksütit valahol…. Annyit mégis változtattam, hogy jó minőségű rozskenyeret vettem a fehér helyett és próbáltam olyat, ami kovásszal készül és a szendvicseimet mindig megpakoltam jó sok zöldséggel.

A cukor kiiktatása után egy évvel, tehát ez év nyarán újra elmentem terheléses cukorvizsgálatra, hogy megnézzem, használt-e a diéta. És képzeljétek bevált. Jupiii. Teljesen jók lettek az eredményeim. Ti is láthatjátok a képeken, hogy mennyivel jobbak az eredmények a korábbihoz képest.

2019-es eredményeim: 

Nyilván én ennek az egésznek nagyon-nagyon örültem. És igazából ez volt az, ami megerősített és igazolta, hogy igen is van értelme és eredménye a diétáknak. És milyen jó, hogy a háziorvosom felvette ezt a kérdést, ellenben a magán endokrinológussal... Ha efelett mindenki átsiklik és én ugyanúgy táplálkozom, mint korábban, akkor lehet hogy pár év múlva cukorbeteg lettem volna, de szerencsére nem így lett.

Amikor eljött az a pont az életemben, hogy nem csak a cukrot, hanem a glutént és a tejet is jobb, ha kerülöm, akkor már nem volt olyan nehéz, mert előttem van a saját pozitív példám, hogy tényleg nem mindegy hogy mit eszünk és igen is van eredménye a változtatásnak.