Már csak egy nap és két hónapja tartom a diétám. Juhhúú. És ennek örömére megírtam a 3. blog bejegyzésem. Úgy tűnik a diétázásban jobb vagyok, mint a blogolásban. :) 

Őszinte leszek, még mindig nagyon gyakran megkívánom a fini péksütiket. Mivel ingázó - dolgozó anya vagyok, így minden nap Kelenföldre érkezik a vonatom és értelemszerűen onnan is utazok haza. És mindig megcsapja az orrom a Fornetti, Lipóti pékség és pizza szeletek illatának a keveréke. Tudom, tudom a legegészségtelenebb dolgok, de régen azért előfordult, hogy vásárolgattam ott, de olcsó pizza szeletet azért korábban sem vettem soha. A félelmem mindig győzött az ismeretlen alapanyagok miatt.

Most már nem vehetek ilyen dolgokat és tudom, hogy ezt nem kell sajnálnom, mert semmi értékes tápanyag nincs bennük, sőt csak is ellenségesek. :) De azért néha úgy megennék egy jó kis pogácsát, vagy pizzás csigát….

Igazából oda szeretnék kilyukadni, hogy nagy reményem volt a minden mentes pékségekben, mert ott volt az esély, hogy azért néha - és tényleg néha, mert nem lehet gyakran paleos liszteket sem ennem – ehetek egy kis finomságot.

Elég hamar rájöttem, hogy annyira nem leszek gyakori vendég ezeken a helyeken, mint gondoltam. Sőt inkább kerülöm őket.

Egyrészről, mert nagyon drága, és annak ellenére, hogy úgy hirdetik sokan magukat, hogy olyan, mint a normál pékáru, köze sincs hozzá. Ergo nem is finom.

A másik, hogy nem tudom, pontosan mi van benne. Egyszer vásároltam egy gluténmentes csomagolt kenyeret és csak ámuldoztam, hogy mennyi minden fölösleges és nem épp egészséges adalékanyag meg mindenféle furcsaság van benne.

Ezért a megoldás egyszerű: ha ilyen dolgokat szeretnék enni, akkor jobb és költséghatékonyabb, ha magam elkészítem. Rendszeresen sütök paleo kenyereket, ami igaz, hogy nem olyan puha, mint a bolti, de legalább 20 összetevő helyett csak 4-5 van benne. És itt fontos hozzátennem, hogy nem eszek minden nap kenyeret. De azért heti egyszer – kétszer muszáj ennem, mert nagyon szeretem és erről nem tudok és nem is szeretnék lemondani. A paleo sütikkel még kísérletezek, van olyan recept, amit biztos, hogy nem sütök újra, és van, amit néha jó elkészíteni. Ha időm engedi, akkor erről is megosztom a tapasztalataimat. De inkább nem ígérek semmit, mert első a gyermekem, második, hogy legyen mit ennünk (sokkal többet főzök a diétám miatt, de majd erről is tervezek írni), aztán takarítani is kell, ja és dolgozni is járok és természetesen van egy férjem is, kirándulni is szoktunk és nem ártana valami énidőféleség sem. És én még blogot is szeretnék írni…