Elég nosztalgikus alkat vagyok, így gyakran eszembe jutnak a nagyszüleim, még a táplálkozás kapcsán is. És azt látom, hogy nagyon sokmindenben visszatérünk a régi időkhöz és rájövünk, hogy ők sokmindent milyen jól csináltak.
Az én nagyszüleim egyszerű, dolgos falusi emberek voltak. Nem ettek mű, meg mindenféle adalékanyagoktól hemzsegő ételeket, bár igaz akkor még szerencsére nem is igazán voltak ilyesmik. Azt ettek, amit megtermeltek és amit abból elkészítettek. Voltak állataik - akiket nem tömtek agyon antibiotikumokkal és nem zártak be - így volt tejük, amiből készítettek finomságokat: vajat, sajtokat, tejfölt, túrót. Mindkét nagymamám valami fenséges házi túrót készített, nagyon krémes volt és teljesen más ízű, mint amiket manapság a boltokban lehet kapni. A mai napig nagyon emlékszem arra a képre, hogy a konyhai asztalra fel volt kötve egy textília, abban volt a szinte már kész túró, alatta egy piros vájling – ma már biztos nem így hívnánk – amibe csöpögött a savó.
Mivel volt baromfiudvar is, így mindig volt friss tojás is a háznál. Nem beszélve arról, hogy gyerekként hatalmas élmény volt a tojásokat megkeresni és a tyúkokat etetni.
A lisztet is a helyi malomban őrölték és a kenyeret saját maguk sütötték. Mondanom sem kell, hogy adalékanyag mentesen. Mindig idényjellegű ételeket ettek, télre pedig savanyítottak, ott van például az egészséges savanyú káposzta, amit az én nagymamám mindig egy nagy fahordóban fermentált - bizony a mai divatos egészséges módszerrel, csak akkor nem így hívták -, és az a nagy mennyiség el is fogyott egy tél alatt.
Minden hétvégén készült finom tartalmas húsleves, amihez szintén nagymamám saját maga gyúrta a finomabbnál finomabb tésztákat. Természetesen olyan ízletes levest, senki sem tud készíteni, mint a mamám tudott. Hiába tesszük bele ugyanazokat a hozzávalókat, valahogy mégsem olyan.
Az én diétámban nagyon ajánlott sok húslevest/kocsonyát fogyasztani. Szerintem a régiek ebben is vezetnek. Manapság sokan undorodnak a kocsonyától, túl zsírosnak találják (nyilván a zsíros cafatokat nem kell megenni) pedig a kocsonyánk és a húslevesnek is nagyon magas a kollagén tartalma, aminek a bőrre és az ízületekre van jótékony hatása.
Diétától függetlenül mindig is odafigyeltem, hogy milyen ételek kerülnek az asztalra. És próbálok pár olyan alapelvre odafigyelni, ami régen magától érthető volt.
- Mivel szeretek sütni – főzni és nagyon kedvelem a háztáji ízeket, ezért az egyik fontos alapszabályom, hogy amit eltudok készíteni házilag, azt ne vásároljam meg a boltokban.
- 2018 végén Budapestről vidékre költöztünk kertes házba, így kialakítottunk egy konyhakertet, ahol mindenféle finomság terem késő tavasztól kora őszig pl: hagyma, póréhagyma, kelbimbó, paprika, paradicsom, rukkola, saláta, málna, eper, barack, cukkini stb. Azon túl, hogy a sajátunk, 100%-osan állíthatjuk, hogy bio termékeink vannak, hiszen nem permetezünk semmit, mégis minden szépen terem.
- Amit nem termelünk meg otthon, vagy már elfogyott, próbáljuk helyi ismerősöktől vagy más kistermelőktől megvásárolni. Például én nagyon ritkán veszek boltban tojást, vagy nővéreméktől kapunk boldog tojást – mert nekik nem csak hatalmas kertjük, de még állataik is vannak -, vagy egy helyi nénitől vásároljuk, aki természetesen nem ketrecben tartja a tyúkjait. Amit nem kapunk meg helyi termelőktől, akkor megyek a piacra és amit ott sem kapok meg, azt persze nagy áruházakban vesszük meg.
Ja és még valami eszembe jutott. Igaz nem táplálkozás, mégis köze van hozzá, de szintén a régi idők előnye, hogy nagyszüleink életmódjukkal minimális szemetet termeltek, próbáltak mindnet megenni, amit mégsem sikerült, azt az állatoknak adták, az állatok meg trágyát adtak cserébe. Így a táplálkozási láncba se került annyi műanyag és vegyszer, mint sajnos manapság….
